vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Zsuffa Tünde
Asszony, íme, a te fiad!
Alig több mint két hónappal ezelõtt még csak egy hír volt a sok közül, hogy Kínában valami vírus miatt meghaltak néhányan, most pedig itthon vagyok a fiammal már huszonvalahány napja az önkéntesen vállalt karanténunkban. Kíméletlen gyorsasággal változott meg az életünk, szinte felocsúdni sem volt idõnk, csak úgy kapkodtuk a fejünket, ahogyan a járvány terjedt Európában. Pár hete még furcsán néztek volna rám, ha szájmaszkban, gumikesztyût húzva megyek ki az utcára, ma már ez is hozzátartozik a mindennapjainkhoz.
 
Azokhoz a mindennapjainkhoz, amelyek a koronavírus világhódítása elõtti kerékvágásba már bizonyosan nem fognak visszatérni. A járványt különbözõ aspektusokból vizsgáló szakemberek szerint az életünk már nem lesz olyan, mint azelõtt volt, és figyelembe véve a világban zajló eseményeket, a várható következményeket, ebben nincs is okunk kételkedni.
 
 
Sokan sokféle élethelyzetben vagyunk, ennek megfelelõen azok a problémáink is sokrétûek, amelyekkel meg kell birkóznunk. Ugyanakkor miközben számba vesszük a gondokat, a magunk és a szeretteink érdekében keresni kell azt is, hogy mi az a jó, amit észre tudunk venni ebben a helyzetben! Mi az, amire eddig nem fordítottunk elég idõt, mi az, amirõl most érezzük meg csak igazán, hogy hiányzott az életünkbõl. Erre nem csak azért kell törekedni, hogy így jobb lelkiállapotban vészeljük át a korlátozó intézkedések heteit, hónapjait, hanem azért is, hogy ha újra beindul az élet, ne ugyanonnan folytassuk, ahol a vírus elõtt abbahagytuk, hanem egy jobb mentális pozícióból.
A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sajtófõnökeként és íróként is folyamatosan jártam az elmúlt években az országot, a Kárpát-medencét. Néha úgy összetorlódtak a naptáramban az elõadásaim, hogy akadt olyan hetem, amikor öt nap alatt öt különbözõ városban álltam a közönség elõtt. Örömmel, jó szívvel mentem mindig mindenhova, felkérésre nem mondtam nemet, de közben nem vettem észre, hogy fizikailag és szellemileg is szinte teljesen kizsigereltem magam. A szívem, a küldetéstudatom vitt elõre, egy kis idõre sem tudtam megálljt parancsolni magamnak.
A koronavírus-járvány most megtette helyettem, jó alaposan meghúzta a vészféket, aminek köszönhetõen visszavonulhattam kicsit a lelkembe, hogy megvizsgáljam, mi az, ami fontos az életemben, de nem fordítottam rá elég idõt, és mi az, amivel túl sokat foglalkoztam, de valójában az nem olyan lényeges.
 
 
Rá kellett döbbennem, hogy közel sem ismerem annyira a 16 éves fiamat, mint amennyire szeretném. Õ sportolóként, mûkorcsolyázóként az edzések és versenyek miatt van tõlem sokat távol, amikor pedig itthon van, lehet, hogy én vagyok valahol az ország másik pontján, vagy dolgozom késõ estig, és azért nincs rá idõm. Ebbõl a szempontból ez az egyik legjobb dolog, amit pozitívumként tudok megélni ebben a külvilágtól szinte teljesen elzárt környezetben. Ha többet beszélgetünk, ha jobban, mélyebben megismerjük egymást, azáltal mindketten tanulhatunk, fejlõdhetünk. Szinte el is felejtettem, milyen érzés közös élményeket átélni a fiammal. Például ebbõl az ûrbõl töltött be valamennyit, ahogyan meghatódva, a szó legszebb értelmében véve megrendülve néztük együtt a tévén Ferenc pápát, ahogyan Vatikánban, a Szent Péter-bazilika elõtti üres téren, a borongós idõben az egész emberiséget Isten irgalmába ajánlotta. A Szentatya rávilágított, hogy "A vihar által lehullottak a sztereotípiák álarcai, amelyekkel álcáztuk az 'egónkat', amelyet soha nem érdekel semmi más, csak önnön imázsa; ugyanakkor újra leleplezõdött az az (áldott) közösséghez tartozásunk is, amelyet nem tagadhatunk meg: testvérként összetartozunk."
Igen, összetartozunk. Most én is sokkal jobban a fiammal, és bízom benne, hogy a megváltozott helyzet más családoknál is esélyt ad arra, hogy a bezártság okozta fizikai közelséggel lelkileg is közelebb kerüljenek egymáshoz. A családnál nagyobb, tágabban vett közösség összetartozása, annak erõsítése is üdvös volna, ehhez azonban az összetartozásnak olyan alapot kell biztosítanunk, ami egymás tiszteletén, a másikra való odafigyelésen alapul. Ezért elsõ lépésként az idõsek védelmében tiszteljük annyira a másik életét, hogy betartjuk a hatóságok kéréseit, utasításait, és bármennyire is jó lenne már találkozni barátokkal, rokonokkal, vagy kimozdulni a lakás, a ház falai közül, legyünk fegyelmezettek és maradjunk otthon! Habár az eddig megszokott életünkhöz képest korlátok közé szorították a mindennapjainkat, azért mégsem háborús helyzetben kell helytállnunk. Nem járnak tankok az utcán, nem kell rettegnünk légitámadásoktól, a csapból folyik otthon a víz, van áram, fûtés, az élelem is beszerezhetõ, és akár videotelefonon is beszélgethetünk, legalább azon keresztül láthatjuk egymást mindennap a szeretteinkkel. Szép lehetõség ez most, hogy a tudatosságunkkal azokat óvjuk a bajtól, akik szülõként, nagyszülõként ránk vigyáztak gyermekkorunkban.
Az olyan nehéz helyzetek, mint amilyen ez a járvány is, próba elé állítják az embert és így kisebb-nagyobb közösségeinket is. Örömmel tölt el, ahogyan a szolidaritás, a másikon való segítés szándéka, a személyes és közösségi felajánlások, adománygyûjtések, a jótett lehetõségének keresése mindennapi valósággá formálta Ferenc pápa fent idézett szavait: összetartozunk.
 
Fotók: Ambrus Marcsi
Forrás: DUOL – a dunaújvárosi hírportál
A cikk 2020. április 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020