vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
ZENE
Énekével szolgál az opera doyenje
Franz Binder az egymáshoz közelebb kerülés lehetõségeként éli meg bezártságunk idõszakát
"Ezekben a nehéz idõkben közelebb kerülünk egymáshoz, annak ellenére, hogy kellõ távolságot kell tartanunk egymástól. A lényegest, az alapvetõt emeli ki és vezeti szemünk elé ez a helyzet, és újra csak a hit felé vezérel, ami nem azt jelenti, hogy az értelmünk egyszerûen kikapcsol, hanem jártasabbá válik. Rájövünk arra, hogy mennyire ésszerûtlen csak abban bízni, ami látszólag bebizonyított" - válaszolta kérdésünkre Franz Binder, a Linzi Színház nyugalmazott baritonja. Az aradi születésû, Linzben élõ mûvésszel kalandos életérõl és hitérõl beszélgettünk.
 
- Honnan vezette az útja Linzbe?
- Nagy-Erdélybõl, Aradról származom: anyanyelvem német, nemzetiségem magyar. Szüleim 1946-ban házasodtak össze, illetve keveredtek egy vegyes házasság forgatagába: egybekelt ugyanis egy református német lány és egy ledoktorált katolikus magyar orvos! A családalapítás ezen formája a második világháború utáni Romániában még nem volt mindennapi esemény. Szerelmük gyümölcsének sorsát nagyvonalakban már elõre megtervezték: ha leányuk születik, úgy õ a mama után német református, ha pedig trónörökös fiú jön a világra, akkor az magyar katolikus lesz. Én jöttem és az utóbbi lettem.
 
- A mûvészet útjára hogyan lépett?
- Ezt a kérdést gyakran teszik fel nekem és a választ általában a következõkkel kezdem: Tetszik tudni, a szüleim nagyon elfoglalt emberek voltak és nagyon keveset foglalkozhattak velem, így kerültem a színházhoz, a mûvészethez. Úgymond: "félreléptem"!
A színjátszás mesterségét, azt, hogy "a színpadon humorral, játékossággal, virtuozitással mindig csak élethû embert szabad alakítani, olyat, akivel nap mint nap találkozhatnál az utcán", Erdélyben tanultam. Ebben, úgy hiszem, apai nagyapám, id. Nagy Béla fõpincér és vendéglõtulajdonos is ludas. Tõle tanultam és loptam el az emberismeret és a komédiázás mesterségét. Õ a Csürdüngõ vendégeit szórakoztatta, én ugyanezt a színpadon tettem. 1973-ban, huszonhárom évesen a Kolozsvári Magyar Opera legfiatalabb magánénekese-/baritonjaként kezdtem el szólista karrieremet.
 
- Annak kibontakozása pedig már az új hazá(k)ban történt...
- Néhány évvel azután, hogy 1974 szeptemberében feleségül vettem Corneliát, a kolozsvári, mûvészetet, színházat és sütést-fõzést nagyon kedvelõ kis angyalt és 1975-ben megszületett Tibor fiunk, 1978 májusától az NDK-beli Volkstheater Halberstadt magánénekese (baritonja) lettem. Abban az idõben született meg Andrea leányunk. Családunkat az NDK-ban 1983 nyarától a széthullás veszélye fenyegette: a román állam iskoláztatás ürügyén Tibor fiunkat erõszakkal, "túszként" otthon tartatta, addig nem hagyhatta el az országot, ameddig a szülei külföldön éltek. Andrea leányunk is sorra következett volna. Egy kiutunk maradt csak: megszökni! Így kerültem 1986. április 14-én a Jóisten segítségével és egy telitömött Dacia 1300-assal a szürke határon át Ausztriába. Egy hónap múlva a feleségem és a leányunk is követett ugyanazon az úton. 1986 novemberében "megvásároltuk" Tibor fiunkat a román államtól - kéthavi fizetésembe került! - és mi újra együtt voltunk a gyönyörû Linzben! Szeretem Linzet, immár majdnem harmincnégy éve, szerelem volt elsõ látásra! Linz nekem egy kisebb Budapest: Urfahr Pöstlingberggel olyan, mint Buda és Pest.
 
 
- Miként lett a Linzi Színház mûvésze?
- Megérkezésem másnapján egy sikeres elõéneklés után leszerzõdtetett a Linzi Színház. A Landestheater akkori igazgatója, Roman Zeilinger kezdetben egy kórusállást ajánlhatott fel, de a kisebb és nagyobb szólószerepek egy évre rá végleges szólószerzõdéshez vezettek. Azóta százhuszonhárom szerepet énekeltem Linzben és közel kétezer estén álltam a színház színpadán.
Nagyon fontos számomra a hitelesség. Minden szerepet alaposan rakosgattam össze. Elõször a német oldalam épített fel egy szerepet, majd azt a magyar oldal temperamentummal ruházta fel. Azok voltak a kedvenc szerepeim, amelyekben sok játszanivaló akadt és a virtuóz elem sem hiányzott belõle. Ezért is Rossini a kedvenc zeneszerzõm, mert õ írt olyan szerepeket, mint Don Bartolo (A sevillai borbély), Taddeo (Olasz nõ Algírban), Don Magnifico (Hamupipõke). Ezek voltak a kedvenc szerepeim, sok más mellett ezeket is énekelhettem és játszhattam Linz színpadán. Nagy örömömre, 2009. június 8-án Felsõ-Ausztria tartomány kultúrkitüntetéssel tisztelt meg, 2015 júniusában pedig a linzi operabarátok egyesülete tüntetett ki. Ugyanekkor a helyi sajtó az opera doyenjeként búcsúztatott, én pedig a Bye-Bye Binder címû koncertemmel köszöntem el a linzi publikumtól és vonultam nyugdíjba.
 
- Azóta nem is állt színpadon, közönség elõtt?
- Csak templomi énekléseket vállalok. Legutóbb - ez év február 20-án - Bécsben a Collegium Pázmáneumban, az Életünk címû európai magyar katolikus újság bemutatóestjén léptünk fel Pázmány Tibor zongoramûvész, karnagy barátommal.
 
- Nagyon szoros kapcsolat fûzi Önöket egymáshoz, ugye? Hol és miben gyökerezik ez?
- Ismeretségünk és barátságunk az NDK-beli Halberstadthoz és Magdeburghoz kapcsolódik, ott találkoztunk egymással, de Pázmány Tibor és párja, Alice már korábban Linzbe költözött. 1986. április 14-én, fél nappal a határátlépésem után és az azt követõ néhány napon is, immár színházi szerzõdéssel a kezemben, egyszobás linzi lakásukban szálltam meg. Barátságunk azóta is szoros, nagyon változatos zenei együttmûködésünk is ezt mutatja.
 
- Ha Ön fiúgyermekként az édesapja után katolikus és magyar lett, az egykori aradi Magyar 3-as Számú Líceumban Nagy Ferencként végzett, ma miért Franz Binder a neve?
- Linzbe érkezésem másnapján, 1986. április 15-én a szerzõdés megkötésekor a karmester - tapasztalataira alapozva - javasolta, hogy vegyek fel mûvésznevet. Azonnal válaszoltam: édesanyám Binder Ilse Irmgard Brigitte. A karmester megszorította a kezemet és attól kezdve Franz Bindernek hívtak. Négy évvel késõbb, 1991. július 2-án Passauban hivatalosan is Binderré kereszteltek.
 
- Milyen kapcsolat fûzi Önt az Oltáriszentséghez?
- Az Oltáriszentséggel érezzük, hogy az egyházhoz, Isten népéhez, Isten testéhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Õ az Eucharisztia szentségében titokzatos módon, de valóságosan van jelen: ma is odaadja magát értünk és mi valóban részesedünk belõle. Ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: "Oh, fölséges alázatosság! Oh, alázatos fölség! A világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik!" Ez a találkozás számomra is lehetõvé teszi, hogy kétségeim határát túllépjem - a szkepszis ugyanis csak megakadályoz abban, hogy új élményeket és elképzelhetetlen lehetõségeket ismerjek meg.
 
 
- Mennyire segít Önnek a hit a jelenlegi nehéz id?szak átélésében?
- Ezekben a nehéz idõkben közelebb kerülünk egymáshoz, annak ellenére, hogy kellõ távolságot kell tartanunk egymástól. Ez a helyzet, a bezártság a lényegest, az alapvetõt emeli ki és vezeti a szemünk elé, és újra csak a hit felé vezérel, ami nem azt jelenti, hogy az értelmünk egyszerûen kikapcsol, hanem jártasabbá válik. Rájövünk arra, hogy mennyire ésszerûtlen csak abban bízni, ami látszólag bebizonyított, valódibbnak tûnik csak azért, mert a kezünkkel megfoghatjuk és a szemünkkel láthatjuk. Taníts meg, Urunk, hogy ne csak arra tekintsünk, ami éppen az utunkba esik, hanem akkor is csak Benned bízzunk, amikor úgy érezzük, hogy végtelenül messze vagy tõlünk - erre gondolok ezekben a napokban (is).
 
- Mit gondol, hogyan fogja megélni a Budapesten rendezendõ 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus napjait?
- Remélem, hogy jó egészségben! Sokan vallják, hogy a "korona" utáni idõk nem lesznek már a "régiek". Lehet, hogy valóban más idõk következnek, én mindenesetre továbbra is szeretném Urunkat énekemmel szolgálni, lélekben az Eucharisztikus Kongresszus ideje alatt is.
 
Varga Gabriella
Forrás: Erdély Ma
A cikk 2020. április 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a ZENE rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020