vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
KULTURÁLIS LAPSZEMLE
Bólya Péter emlékezete
Beszélgetés Bólya Zsuzsannával
mûhely
"Bólya Péter életmûve tüntetés a szürkeség és a sötét ellen. Rehabilitációja kötelezõ" - tette közzé a világhálón egy író-irodalmár. Bólya Péter életének egy szakaszában a legszínvonalasabb irodalmi lapokban közölt novellákat, regényeit elkapkodták az olvasók, máskor pedig élete arról szólt, hogy - mint õ maga írta jellegzetes humorral -, "pia, nõk, segédmunka, meg egy, az négy". Megítélésérõl szólva az ellentmondásosság a legkevesebb. Bólya Zsuzsannát, az író leányát arra kértük, beszéljen az alkotóról.
 
- Sokaknak ismerõs Bólya Péter neve, de egyre többen vannak, akiknek ez a név már nem mond semmit - hacsak véletlenül fel nem fedezik maguknak mûveit -, mert a "hivatalos" irodalomtörténet kevés figyelmet szentel neki, nincs honnan elõzetesen megismerni. Sõt jóformán csak Lõrinczy Huba irodalomtörténész elemezte átfogóan, nagy lélegzetû tanulmányt publikálva róla Fénytörés címû kötetében. Mit kell róla tudni?
 
- Bólya Péter (1944-1993) író, orvos. A hetvenes-nyolcvanas években alkotó "Péterek" próza-generációjának elfeledett tagja. Tömör, rövid lélegzetû mûveit az olvasmányosság és cselekményesség jellemzi. Hõsei magányos, beilleszkedésre képtelen kívülállók. "Kallódnak és bitangolnak a társadalom és a lét perifériáján" (Lõrinczy Huba). Írásait fõként a "groteszk önirónia, könnyed humor, vaskos realizmus" stílusa jellemzi (kiadói fülszöveg a Mindenhez közel címû kötethez).
 
 
"A megmámorosodás folyamata"
 
Úgy gondolom, Bólya Pétert a történetek elbeszélési módja teszi egyedivé. Az olvasói élményt leginkább "a megmámorosodás folyamataként" jellemezhetném. Mert sírva röhögöm végig az egész írást, s aztán jön a felforgató, kijózanító pofon. Az a valóság, amit Bólya, sokszor a rá jellemzõ humorral, közölni próbál, a legkevésbé sem humoros. Évekkel ezelõtt készítettek egy remek forgatókönyvet a Védõirat címû kisregényéhez, ami az írói elbeszélés humorát nélkülözve mélységesen sötét hangulatú lett.
 
Az életrajzi vonatkozást tekintve érdemes kiemelni, hogy már gyermekkorában érdekelte az írás (több verse is visszamaradt ebbõl az idõszakból). Nagypolgári családból származott, ahol az írói pálya nem volt opcionális lehetõség, ezért az orvosi hivatást választotta. Életrajza sok helyen szerepel, és munkásságát tekintve az adatok helytállók, de családi életére vonatkozólag sok a hiányosság. 1974-ben ismerte meg édesanyámat, Dobos Zsuzsannát, akit háromszor kért meg, s kétszer vett feleségül, 1979-ben és 1983-ban. Tíz éven keresztül élt viszonylag kiegyensúlyozott családi életet, 1979-1989 között. Ebben az idõszakban volt a legtermékenyebb írói szakaszában. Sokan gondolják, hogy mûvei minden sora megélt esemény, saját élményeinek leírása. Ez nem teljesen igaz, ennek ellenére "alkoholista nõcsábász"-mítosz lengte körül, sokan még azt is tudni vélik, hogy az alkohol vitte el. A Mindenhez közel címû novelláskötet Pelbárt-ciklusában a családjáról szóló történet is csak annyiban igaz, hogy felesége és õ elváltak. Valójában a tíz év alatt többnyire szeretõ férj és odaadó apa volt. Alkotói válsága vetette az alkoholizmusba.
 
 
Válság és mítosz
 
- Ezt a válságát sokszor megfogalmazta (õ volt az az író, aki arról is tudott írni, hogy nem tud írni). Miért került válságba, ha ennyire konszolidált életet élt?
 
- Éppen azért. Hiszen ki az az olvasó, akit érdekel egy boldog családi élet? Hová lehet így a Bólya-mítosz? A mûvész- és a polgár-lét összeegyeztethetetlensége vezette válságba. Túl azon, hogy nem találta önmagát, nem találkozhatott az õt érdeklõ emberekkel, nem tudta megfogalmazni õket. A "mûvész" s a "polgár" harcából a mûvész került ki gyõztesen: elvált. És hátrahagyva családját, a kocsmákban, kórházi alagsorokban, kávéházakban kereste meg figuráit, s vezette õket írásain keresztül az irodalomba.
 
- Az említett válság mintha még most, halálán túl is tartana: annak idején egyre-másra jelentek meg kötetei, mára jórészt hallgatás veszi körül. Milyen okai lehetnek ennek a hallgatásnak?
 
- Ma már bárki kiadhat könyvet, csak pénz kell hozzá. Megfelelõ mennyiségû pénzzel, és az abból fedezendõ hírveréssel, reklámmal a Bólya-írások megint a köztudatba kerülhetnének.
 
- Visszatérve az életúthoz: válságának az is oka lehetett, hogy a kritikusok legtöbbje feltûnõen szûkkeblû volt hozzá; ezt több helyütt is említi, többek között a Pelbárt-ciklusban. Mûveiben õ is elmarasztalóan ír az "ítészekrõl". Látszólag megfordult a helyzet: nem a kritika minõsítette a mûvet, hanem a mû a kritikát. Vajon mi lehetett az elsõ? Az, hogy õt nem tartották sokra némely kritikusok, vagy az, hogy õ nem tartott sokra némely kritikusokat? Egyébként tanult szakmájának képviselõit sem becsülte túl Bólya, egyik alteregójáról például azt a sommás megállapítást teszi: „rühellette az orvosi kart”. Saját foglalkozásáról, annak képviselõirõl mindenki tud elmarasztalóan szólni, ugyanakkor a nagy nyilvánosság elõtt a legtöbb ember mégsem teszi meg. Õ megtette.
 
- Az ilyenfajta õszinteség a való életben sem viszi elõre az embert. Bólyát kevesen értették igazán, ezt hiányolta. A kritikusok értették a legkevésbé, azok sem igazán, akik méltatták. Nem kedvelte a kritikusokat, ahogyan írta, az "ítészeket"? Sokuk elvesztette hitelességét, így veszélybe sodorta magát a kritikát, mint mûfajt: bratyizásból ír jót egy íróról, mások trendi keménységbõl, ál-tárgyilagosságból, személyes ellenszenvbõl, illetve nettó rosszindulatból rosszat. Mindezt a közönség nagyon is érzékeli, ezért olvasnak ma kevesen kritikát. Ezért kényszerülnek írók, ha érvényesülni akarnak, minden lehetséges közéleti helyen szerepelve reklámot csinálni maguknak. Egyébként pedig véleményem szerint senki se akarja megmondani, mit olvassak, nézzek vagy hordjak.
 
 
A kitûnõ diagnoszta
 
Hogy "rühellette az orvosi kart?"... Bólya segíteni akart az embereken, ám nehezen viselte az orvosi hivatás lélekölõ oldalát. Budapesten elvégezte az orvostudományi egyetemet és praktizált. Betegei szerették, mert emberséges volt s - ez a megállapítás a világhálón is szerepel - kitûnõ diagnoszta. Lenézte viszont az olyan embert, akár orvos volt, akár nem, akinek büszkesége mögött nem rejtõzik szellemi fölény. Emiatt sok konfliktusa volt az életben.
 
- Kortársai közül azért akadt, aki csipegetett az általa elvetett szellemi magvakból. Van például egy írónk, aki egy helyütt úgy fogalmazott Bólyáról, hogy "elsõsorban orvos volt" (tehát nem elsõsorban író). Ez azonban az említett szerzõt nem akadályozta meg abban, hogy egy Bólya Péter-könyvbeli részletet kissé átalakítva be ne építsen egyik saját mûvébe, Bólya halála után...
 
- Az bizonyos, hogy - ha nem is mindig mutatták ki, vagy az ellenkezõjét érzékeltették - egyedi stílusát sokan irigyelték.
 
- Általában negatívan ábrázolta a társadalmat. Lõrinczy Huba írja róla, hogy - miután Bólya a negatív élményanyagát egy idõ után láthatóan kimerítette - a pozitív élmények megfogalmazását is elvárhatnánk tõle. Ezt azonban hiába várták. Nem lehet, hogy Bólya egyszerûen alkatilag képtelen volt a pozitív élmények megfogalmazására?
 
- Mûvész volt, és a mûvészek közül sokan szeretnek szenvedni. Bólya a mûvészetét tekintve ilyen volt. Íróként nem a pozitív élményekre összpontosított, magánemberként, apaként viszont, mint már említettem, igen. Rengeteg szép családi élményünk volt a tíz említett év alatt, de a boldogság és a kapatosság hasonló állapot: csak akkor jövünk rá, hogy hiányzik, ha már elmúlt a hatása.
 
- Bólya hõsei általában érvényesülni még vagy már nem tudnak. Miért érezzük mégis olykor, hogy - szinte - szívesen lennénk a bõrükben? Sõt - átmenetileg - többek azonosulnak is vele, mint ahogy írásainak kedvelõi valamikor "Trenk-túrát" terveztek Szegeden (hasonlóan A veréb századik lépése címû Bólya-kisregény Trenk nevû szereplõjéhez, akivel azt tervezte Berecz, az író alteregója, hogy "kisfröccsönként végigisszák a várost Dorozsmáig"). Hasonló jelenség lehet ez ahhoz, amikor a vihart is szívesen nézzük a jól fûtött szoba ablakából (van egy, A vihar szeme címû novelláskötete is) de "élesben" nem szívesen élnénk meg?
 
- Bólya említett írása olyan életérzést tükröz, amely minden fiatal egyetemista sajátja, s amely iránt késõbb, felnõttként nosztalgiát érez. A gondtalan élet néhány évének idõszaka ez, amikor szabadok és függetlenek vagyunk. Jogosan részegedhetünk le akár Dorozsmáig, s borulhatunk a bokorba felelõsségérzet nélkül.
 
A jó történetek alapja a való élet. Bólya kedvelte az egyszerû munkásember történeteit hallgatni a kocsmában. "Péter pajtás" ült a kissámlin, vette a sört a festõknek, és jegyzetfüzettel a kezében hallgatta történeteiket. Így született meg például Olcsó B. János címû kisregénye a Siker és siker címû kötetben.
 
 
Az õszinteség igénye
 
- Bólyának minden lehetõsége megvolt rá, hogy benne maradjon a nagypolgári környezetben, társadalmi helyzetben. Mégis a kisemberek között érezte jól magát, innen kerültek ki hõsei is. Kocsma, albérlet, kórházi alagsor, krumplizsákolás, barátkozás hozzá hasonlóan "link" egyetemistákkal, pincérnõkkel, alkoholistákkal, s ennek leírása jellemezte. Ha hõse mûvész volt - mint sokszor -, akkor a periférián vegetáló, onnan is távozni készülõ mûvész. Mi vonzotta a kisemberekhez?
 
- Az õszinteség igénye. Az olyan embereket kedvelte, akik tudták, hol a helyük a társadalomban; akikbõl hiányzott az "értelmiségiek" gõgje, képmutatása. A józan paraszti észt többre tartotta bármeny diplománál. Bár jól szórakozott az önzõ hiúakon és alakjaikat felhasználta írásaiban, jólesett számára rajongásuk. Ez a rajongás, írásain túlmenõen, abból táplálkozott, hogy megnyerõ külsejéhez ész, értelem, s jó humor kombinációja társult. Bármely társaság középpontja lehetett volna (idõnként volt is, amint a Pelbárt-ciklus mutatja). Õ a kisembereket választotta.
 
- Bólya Péter meglehetõsen megosztó író. Lehet, hogy a Bólya-írások egy speciális "Bólya-olvasást" tesznek szükségessé, megértését az író jellegzetes, kaleidoszkóp-szerû stílusának ("Pelbárt találmánya", írja egy alteregójáról), amelyben - mint épp önmaga jellemzi - "van szerelem is, ám halál is". És akik erre a stílusra fogékonyak, azoknak tetszik Bólya írásmûvészete, akik pedig nem fogékonyak, azoknak nem?
 
- Úgy vélem, nem a stílussal van a baj. Inkább azzal, hogy mûveit olvasva az ember egy idõ után megcsömörlik a sok szenvedés leírásától. Bár nyelvezete az egyszerû emberhez szól, mégis nehéz olvasmány.
 
- Szerintem inkább olvastatja magát... A szerelem és a halál a fõ témája a világirodalomnak. Bólya a szerelemmel és a halállal is bõségesen foglalkozik mûveiben. De nem az "elvárt" módon: a szerelmen belül elsõsorban a puszta testi örömöket részesíti elõnyben. Bár minduntalan jelzi, hogy a "klasszikus" testi-lelki szerelmet tartaná ideálisnak, utal rá: ha ez nem jön létre, akkor ennek nem õ az oka, hanem a vele kapcsolatba kerülõ nõk. A halállal pedig kifejezetten incselkedik - egyfajta visszaélés, hõseit az alkohollal és kapcsolt részeivel végzett, a szó szoros értelmében vett abúzus jellemzi. "Lenni vagy pálinkát inni", mondja magában Shakespeare-t parafrazeálva egy hõse, miközben kezével a koponyával a kocsmába indul. Ez a hozzáállás számos ember mindennapjainak része - ám "hivatalosan" senki nem vállalja fel. Lehet, hogy ez is az oka az irodalmi életbõl való mondhatni kitaszítottságának?
 
 
Nõk és halál
 
- Ezek az úgymond kapcsolatok a halállal és a nõkkel mind a Bólya-mítosz részei. Gondolván, hogy a nõk sokszor gyávának tartják a férfiakat, könnyezve megalázkodó nõket ábrázolt, akiket kérdés nélkül elhajtott, ha úgy tartotta kedve. De például Anyám sosem könyörgött neki, mint ahogy Orsolya teszi a Pelbárt-ciklusban. Sõt születésem idején végig a kórházban volt, nem úgy, mint Pelbárt a novellában.
 
A halálhoz fûzõdõ viszonya érdekesebb. Orvosként tökéletesen tisztában volt minden hallucinogén anyag pusztító erejével, hatásaival. Mégis módszeresen zakatolt a halál felé. Szent-Györgyi Albert fogalmazta meg jól: "az intellektus sokszor magas érzékenységgel párosul", s ezek "a tehetségek segítség nélkül elkallódnak".
 
- Bólya mûveinek legnagyobb része a szocializmusban készült, annak viszonyait mutatja be. A kapitalizmusban felnõtt olvasók mennyire ismerhetnek rá saját koruk problémáira Bólya írásai által? Gondolom, jócskán, mert Bólya Péter írásai nem egy-egy politikai rendszert mutatnak be, hanem az "általános emberi"-t (sõt az emberben megbúvó animálist) fogalmazzák meg.
 
- Kérdésére azonnal Az udvar közepe címû, 1975-ös kisprózája ugrott be. Rendszertõl függetlenül bárki víziója vagy önvallomása is lehetne. Az életét jelképezõ házat minden igyekezete ellenére sem bírja rendbe hozni. Bólya Péter egyik önbeteljesítõ jóslata volt ez.
 
A tehetségek a kapitalizmusban is elkallódnak, fõleg ma, amikor a szakemberhiány miatt a tudományos és mûvészeti képzés minden formája a háttérbe szorul. Bólya Péter mûvei ma is aktuálisak lehetnének, de nem csak emiatt. Alapvetõ élethelyzeteket mutat be, melyekre nem vagyunk büszkék. Manapság egy prûd világban élünk, ahol a közösségi média határozza meg a viselkedési normákat. Az új generáció másképp gondolkodik, más elvárásokat támaszt egy irodalmi mû felé, mint a korábbiak. Még ha a mondanivaló nagyon is aktuális lenne, Bólyát nehéz az új generáció szájízére digitalizálni.
 
- Hogyan viselte Bólya Péter a sikertelenséget s a sikert? A "sikertelen író" alakja sokszor megjelenik mûveiben, alteregói jellegzetességeként, és ezek az alteregók nem viselik jól a sikertelenséget: isznak. Annál feltûnõbb, hogy a sikert sem viselik jól: amikor - élete végéhez közeledve - bár a befutott, "sikeres írót" ábrázolja Bólya, látjuk, hogy õk is önpusztító életet élnek. Sõt éppen a siker, az akadályok elhárulása az ivásuk oka (a "casus bibendi", ahogyan írja). "Mert bizony K. ivott, mióta sikeres lett, mint a gödény, így akarván túlélni ezt a rettenetes idõszakot" – idézhetnénk a Siker és siker címû kötetben olvasható Kolos címû kisregénybõl.
 
 
A siker és a pálya vége
 
- Ambivalens érzései voltak ezzel kapcsolatban, mint az alteregóinak is. Tetszett neki a siker s a népszerûség. Ám egy befutott írónak termékenynek kell maradnia, különben feledésbe merül. Bólya az orvosi hivatást is felmondta az írásért, az írói ihlet azonban nem egy tervezhetõ dolog. Írás mellett nem jutott ideje a családjára, és fordítva. Ez is lelki válságot idézett elõ benne.
 
- Olcsó B. János címû kisregényében nem mást, mint magát az irodalmi életet akarja leleplezni Bólya. Pontosabban annak egy részét, gyilkos szatírát írva arról a közegrõl, amelyben - jóformán - az analfabéta is lehet író. Az olvasók kedvelik az efféle, bennfentes ismeretanyagról árulkodó szöveget, ám az irodalmi élet némely szereplõi aligha lelkesedhetnek érte. "Pályája a lektûr felé kanyarodott el" - olvasható egy helyütt róla. De kérdés, hogy ez baj-e? Hiszen például Krúdy - Bólya legfõbb írói példaképe - sem remekmûveket akart alkotni eredetileg, csak az volt a célja: írása benne legyen az újság hétvégi tárcarovatában.
 
- Nem hibáztatható Bólya azért, hogy leírta az igazságot. Ma még inkább igaz, mint akkoriban - akár egy piaci kofa is írónak mondhatja magát, ha összeírja "zöldségeit" nyomtatott formában. Õ legalább õszintén írt, tabuk nélkül. Nem "okoskodott, részletezett, fecsegett", mint írta, nem akarta elbûvölni az (akkori) ítészeket. A csupasz valóságot adta át kendõzetlenül. Ha emiatt negligálják, az irodalom lényege ellen vétenek.
 
- A kisember alakja azonban legtöbbnyire pozitívan jelenik meg nála. Hõsei kisemberek - jóllehet néhol jelzi, hogy gyerekkori miliõje nagypolgári volt, amit eltaszított magától, és, mint "szuperkallódó" (így jellemezte egyik hõsét) egyfajta "felvállalt süllyedést" valósított meg. De az igazi üzenete - érezzük mindahányan - nem ez a süllyedés, annak ábrázolása csak eszköz. Minek az eszköze; mit üzen nekünk valójában az író?
 
- A lét értelmét igyekszik közvetíteni, aminek legfõbb sajátsága szerinte, hogy nincs. "Az élet értelme, hogy le kell élni" - fogalmazza meg a Védõiratban. Amire mindenki kíváncsi: mi a létezésünk célja? S a válasz azért volt tragikus számára, mert orvosként õ tudhatta legjobban, hogy nincs ebben semmi magasztos. Nem volt képes az életet csodaként értékelni. Mondják, hogy a túl sok tudás megöli a lelket. És a tudat, hogy nem vagyunk mások, mint apró építõkövekbõl összerakott élõlények, s ha meghalunk, létezésünknek nem volt több értelme, mint a fajfenntartás - számára lesújtó volt. Többre vágyott, de maga sem tudta, mire. Érzékenysége tudatában egy dologra tudok gondolni, ami hiányozhatott az õ életébõl, és amit mindig is keresett, de sohasem talált. Hiszen mindannyiunk legbelsõ indíttatása, s ha nincs, megszerezni oly nehéz. A hit.
Farkas Csaba
(Forrás: ezredvég, 2020/1. január-február)
 
Wikipedia szócikk: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3lya_P%C3%A9ter
A cikk 2020. március 2-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KULTURÁLIS LAPSZEMLE rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020